Verseim * Vízválasztó

Reiki útján

Ismerek egy fénylő lelket,

Aki 26 évet élt és bölcs,

Tanítja nekünk a Földi élet értelmét,

Az Atlantiszi-korból jött közénk.

Ismerek egy ősz, fiatal Tanítót,

Akit tanítványai tettek Mesterré,

Nem hitt tudásában a sok kételkedő,

S most tábora ezrekre tehető.

Ismerek sok fénylő lelket,

A Föld sebeit jöttek gyógyítani,

Finom rezgésű gondolatok a nyelvezetük,

Szeretet Energia az erejük.

Ismerek sok csillogó szemű embert,

Akik szeretik és elfogadják önmagukat,

Sugárzik belőlük a nyugalom, a béke,

Már tudják, miért születtek a Földre.

Ismerek sok repülni vágyó embert,

Akik keresik céljaikat és önmagukat,

A mi feladatunk kedves Jonathan Sirályok,

Hogy megmutassuk nekik, a szárnyalás örömét.

Szolnok, 1995. május 03.

Fénylő szürke

Ismerek egy szürke embert,

Tanulni jött a Földre közénk.

A szürke festék alatt,

Csillogó aranyból vannak a szárnyai.

Ismerek egy szürke férfit,

Tanítja és tanulja a szerelmet.

A szürke testében,

Hatalmas fény és szeretet szunnyadozik.

Ismerek egy boldog Apát,

Szeretetre tanítja két gyermekét.

A szürke élet tengerében,

Elveszik a három piciny arany sziget.

Ismerek egy szürke lelket,

Lemondott pénzről, szerelemről, önmagáról.

A szürke páncél alatt,

A poklok kínját éli most és várja,

Hogy megtisztulva jöhessen közénk!

Szolnok, 1995. május 03.

Ki vagyok Én?

Ki vagyok Én?

Ott vagyok a Nap éltető sugarában,

Ott vagyok a tengerzöld tó csillogásában,

Ott vagyok a fák halk susogásában,

Ott vagyok az erdei gombák illatában,

Ott vagyok a méz aranysárga cseppjében.

Ki vagyok Én?

Ott vagyok a kövek töredezett felületében,

Ott vagyok a bodros felhők fehérségében,

Ott vagyok a madarak dallamos énekében,

Ott vagyok a virágok bódító illatában,

Ott vagyok a gyümölcsök édes ízében.

Ki vagyok Én?

Ott vagyok az ásványok milliónyi szemcséjében,

Ott vagyok a levelek kusza erezetében,

Ott vagyok az állatok iramló testében,

Ott vagyok az emberek teremtő gondolatában,

Ott vagyok az Alfa-Dimenzió álmaiban.

Ki vagyok Én?

Csalóka égi tünemény vagyok,

Mégis a Teremtő Képzeletedben létezem.

Csak Te tapinthatod bőröm simaságát,

Csak Te láthatod szemem fényét,

Csak Te hallhatod hangom zenéjét,

Csak Te szagolhatod hajam illatát,

Csak Te érzékelheted testem sós izét.

Ki vagyok Én?

Ott vagyok mindenütt, és nem vagyok sehol sem.

Mert Én vagyok a kezedben az érzés,

Mert Én vagyok a szemedben a látvány,

Mert Én vagyok a füledben a hang,

Mert Én vagyok az orrodban az illat,

Mert Én vagyok a nyelveden az íz.

Ki vagyok Én?

Ha szükséged van Rám, Megtalálsz!

Ha figyelsz Rám, Segítek!

Tapintsd meg hát a gyönyörű környezeted tárgyait,

Lásd meg hát a kavargó világ színeit,

Halld meg hát a nyugtató csend üzenetét,

Szagold meg hát a lüktető élet leheletét,

Ízleld meg hát a dúsan terített asztal ételeit.

Ki vagyok Én?

Megtalálsz, mert szükséged van Rám!

Figyelj Rám, már itt vagyok,

Én vagyok a Szeretet.

Kapuvár, 1995. május 28.

Ismét eltelt 7 év

Most van egy megnyugtató szerelmem,

Mégis a régire emlékezem.

Megtanultam akkor, mi a feltétel nélküli szeretet,

Hiszen el tudtam engedni kedvesemet.

Most az úton jelzést látok,

Ismét egy útkereszteződés előtt állok,

Valahonnan választ várok,

És megfogja a kezemet a párom.

Átöleli remegő testemet,

Vállára hajtom fejemet,

Szép szavakat suttog a fülembe,

Gyönyörű látvány ez a szemekben.

Béke van a szívemben,

Harmónia van a lelkemben,

Az éteri testembe boldogság költözik,

Az ész rejtekén valami elkezdődik.

Szolnok, 2002. augusztus 11.

Fénykép előttem

Múlt.

Két arc egymásra mosolyog,

Két váll egymáshoz simul,

Két térd egymást érinti.

Jelen!

A szemek egymásra néznek,

A kezek egymást fogják,

A lábak egyszerre lépnek!

Jövő?

Két száj egymáshoz ér,

Két test átöleli egymást,

Két szív egyszerre dobban?

Szlovákia Vág-völgy, 2003. február 07.

Nyári kaland

Magányos utamon csak kerekezek, kerekezek,

Ülök a biciklin és tekerek, tekerek.

Jönnek és mennek a falvak mellettem, mellettem,

Még a nap is kisütött felettem, felettem.

Megállok a Tisza-parton, úszok és napozok, napozok,

Porvihar kerekedik, fúj a szél és zuhog, zuhog.

Kiderül az idő, felszárad az eső és kék az ég, az ég,

Elindulok ismét, hosszú az út előttem még, előttem még.

Szürke országút a távolba kanyarog, kanyarog,

Színes autók kereke az aszfalton jajong, jajong.

Messze egy település két tornya hívogat, hívogat,

Fotózásra megállok, a pap ajtót nyitogat, nyitogat.

Ég alján süt már a nap, az este közeleg, közeleg.

Vajon hol és mikor hajtom le fejemet, fejemet?

Végre látok egy várostáblát Kecskemét, Kecskemét!

Kerékpárúton a Campingig megyek még, megyek még.

Felverem sátramat és ülök a hálózsákomon, zsákomon,

Az eltelt napra gondolok, és közben álmodom, álmodom.

“Magányos utamon csak kerekezek, kerekezek,

Ülök a biciklin és tekerek, tekerek . . .”

Kecskemét, 2003. július 13.

Love story volt?

Egy éves ez a történet, s lám a szerelem fonalának

még nincs vége? Volt benne simogatás,

sok mosoly és kedved szó. Közös élmények,

távolság, telefonon írt levelek és beszélgetések.

A hétvégeken sokszor találkoztunk, ez pedig néha

rövid volt. Sok kilométert hagytunk magunk mögött,

kerékpárral és gyalog. Utunkon elkísért

a nap és a hold, az emberek és az állatok.

Sokat utaztunk vonattal reggel és este,

hegyek és vizek mellett. Volt velünk hátizsák, bakancs,

túrajelentés, térkép és élelem. Készítettünk fotót,

kerestünk utakat, találtunk szép tájakat.

Az együtt töltött órák képei bennem élnek:

Jóga táborok, energiaközvetítés és masszázs,

szaunák, szeretkezések, szilveszter,

reggelik és vacsorák.

Köszönök a páromnak az élmények folyamát.

Az Isten tartsa meg jó szokását.

Kívánok szeretettel, sok finom kását!

Szolnok, 2003. július 25.

Butakos

Boldogság és béke?

Ó, balgaság!

Utána unalom? Talán utálat?

Tudással történt találkozás talmi volt,

Az alkotás alkalomszerű volt.

Kellemes és kényelmes kötődés?

Ó, dehogy!

Okosság és oltalom helyett, oldás,

Szerelem és szeretet helyett, szétszakadás.

Ó, Te Butakos!

Szolnok, 2003. augusztus 10.

Boldog születésnapot!

Fényes kerek teli hold,

Kísér most az utamon,

Csak magamra számíthatok,

Kata, boldog születésnapot!

Mérleget készítek 49 év után,

Mit értem el az évek során?

Megidézem a múlt történéseit,

Végig pergetem életem éveit.

Erdő szélén Menedékház,

Ahová sok bakancsos turista járt,

Gyerekkoromat itt töltöttem,

Sok kilométer elmaradt mögöttem.

Családi ház egy bányász városban,

Érettségi egy koronázó városban.

19 évesen házasságban éltem,

Műszerészként kerestem a pénzem.

Tanulás, diploma, négy temetés,

23 évesen felnőtt lettem én.

Lett lakás, autó és a Papírgyár,

Más munka, kollegák és kirándulás.

Gyorsan elröppent velem 5 év,

27 évesen kopogtatott egy új jövevény.

Új város, új lakás, egy másik Papírgyár,

Távolba veszett sok pénz és barátság.

Az újrateremtés időszaka jött,

A szívembe nyugalom költözött.

Mérnöki munka, tanítás és kutatás,

Egy okos és ügyes kislány.

Túrák, új barátok és költözések,

A város befogadott, teltek az évek.

Egy kapcsolat, amely épített és rombolt,

Veszekedések, de a szerelem szép volt.

39 évesen nagy változás történt,

Munkámat nem én hagytam ott önként.

Betegség és egészség között ingadoztam,

A Reiki segített, önmagamra találtam.

“Színház az élet!” és munkahely,

Nem volt könnyű a mindennapi élet.

Ismét tanulás, Jóga és Agykontroll,

Ismét utazások, társak és tanfolyamok.

Megismertem egy szürke fényes embert,

Beköszöntött egy új szerelem,

Amely roppant rövid volt,

Bejártam az Alföldet és az Alpok’ot.

A Reiki és a Thai masszázs tudora lettem,

Az évek során megismertem sok lelket.

A napfogyatkozás hozott ismét feladatot,

45 évesen nem hagytam ott az iskolapadot.

Jött egy civil egyesület, egy új szakma,

Kellett hozzá pénz, tudás és energia,

Klubok és rendezvények szervezése,

Megváltozott képességű emberek vezetése.

Hét év után, megjelent egy lélektárs,

Szép hétvégeket töltöttünk el együtt ezután,

Az elmúlt egy évre jó visszanézni,

A szerelemre, az élményekre emlékezni.

Életem történéseit végig nézem,

Dátumok, városok, nevek és események,

Eltávozott lelkek, távolba tűnő arcok,

Lezárt kapcsolatok, messze élő barátok.

Tanulni ment a lányom,

Máshol van a párom,

Fényes kerek teli hold,

Kísér most az utamon,

Kata, boldog születésnapot!

Szolnok, 2003. augusztus 11.

Már nem

Már nem     adok csókot neked,

Már nem     simogatom a fejedet,

Már nem     fogom a kezedet,

Már nem     mondom a nevedet.

Már nem     simulok hozzád,

Már nem     ér össze a két váll,

Már nem     hívlak fel hozzám,

Már nem     várom, hogy várj.

Már nem     érted dobban a szívem,

Már nem     veled nevetek,

Már nem     hozzád írom levelem,

Már nem     telefonálok neked.

Már nem     elég az időm,

Már nem     elég az erőm,

Már nem     akarom,

Már tudom a feladatom és megoldom!

Szolnok, 2003. szeptember 10.

Péter

Dobj egy szál virágot a Dunába,

A Sánc-hegy alatt, ha Rám gondolsz.

Gyújts egy gyertyát a Tisza-parton,

Ha eszedbe jutok.

Tudd azt, hogy jó volt élni és

Jó volt Téged megismerni.

Nem távoztam el hiába,

Mert a szíved tele van szeretettel.

Már távolból nézek le Rád,

Itt nincs kín és nincs szenvedés.

A testem könnyű, a lelkem szárnyal,

Hatalmas fénnyel vártak Reám.

Te, ki itt maradtál a Földön,

Néha állj meg egy pillanatra.

Nézd át életed alakulását és hidd el,

Soha sem késő változtatni rajta.

Nyárutón, amikor megjöttem,

Néha sétálj ki a Duna-partra.

Figyeld a víz bolondos játékát,

Ahogy a szélben fodrozódnak a hullámok.

Télutón, amikor elmentem,

Néha sétálj ki a Tisza-partra.

Figyeld a víz hideg felületét,

Ahogy a napfényben olvadoznak a jégkristályok.

Amikor éjjel egyedül érzed magadat,

A Hold hídján átjöhetsz a part másik oldalára.

Megtalálsz a lelkek birodalmában,

Itt vagyok az érzékek felett.

Ha sírsz, letörlöm könnyeidet.

Ha nevetsz, veled nevetek.

Ha beszélsz, hallom amit mondasz.

Ha gondolkodsz, tudom mit érzel.

Látni akarsz? Ülj le csendben a vízpartjára.

Meg akarsz ölelni? Tárd szét karjaidat az ég felé.

Itt vagyok Veled mindig, a nap minden percében.

Addig vagyok itt, amíg Te is akarod, hogy Veled legyek.

Dobj egy szál virágot a folyóba valahol,

Mert Rád gondoltam.

Gyújts egy gyertyát valahol,

Mert eszembe jutottál.

Nyergesújfalu, 2004. február 14.

Üzenet   Köszönöm KK!

Találkoztam egy fiúval,

Ismerős volt a hangja.

Nyugalma erőt sugárzott,

Ismerős volt az érintése.

Két karjával átölelt,

Ismerős volt az illata.

Gyertyafényben beszélgettünk,

Ismerős volt az érzés.

Távoli időzónákon át,

Ismerős üzenetet hozott.

Szolnok, 2004. május 27.

Út

Megérdemelt téli pihenő után felébredek,

Rendet akarok tenni.

Jól berendezett világom szűknek bizonyul,

El akarok indulni.

Utamon megint jelekkel teli mérföldkövek állnak,

Döntenem kell.

Értelem és érzelem,

Nappal és éjjel között ingadozom,

Kell hozzá a tudásom.

Megint eljött a tavasz, itt a kikelet,

Már a kiválasztott utamon haladok előre,

Kell hozzá az erőm.

Mire eljön a mézédes, virágillatú nyár,

Újra mérleget készíthetek.

Hová, meddig és miért jutottam el?

Kell hozzá önmagam elfogadása,

Az élet szeretete.

Szolnok, 2005. március 31.

Találkozás

Köszönöm T-nek, hogy megírhattam ezt a verset!

A házban magányos ember él.

Amikor kinyitom az ajtót, eszembe jut,

Vajon ide akartam belépni?

Hallgatom, ahogyan beszél hozzám.

Amikor válaszolok, közben eszembe jut,

Vajon vele akartam gondolataimat megosztani?

Nem jó ajtón nyitottam be,

A hidegtől fázom a házban.

Nem a megfelelő emberrel beszélek,

A bántástól sírhatnékom van.

Vajon mikor találom meg a jó ajtót?

Meleg, napfényes házban akarok élni.

Vajon mikor találkozom a megfelelő emberrel?

Szeretetet, jó kedvet akarok érezni.

Budapest, 2005. szeptember 07.

Titok   Mindenki ismeri?

Az Életkerék körbe jár,

Egyszer fenn van, egyszer lenn van.

Amikor fent vagyok,

Felülről látom az egész gyönyörű világot,

Elém jönnek, kérnek Tőlem, és Nekem már van miből adni.

Amikor lent vagyok,

Alulról áhítattal nézem, mi van a magasban,

Oltár elé járulok, leteszem ajándékaimat és

Nekem már van elég tudásom a kéréshez.

A Nap körbe jár,

Egyszer felkél Keleten, egyszer lenyugszik Nyugaton.

Az Elmém egyenes arányban működik,

Ha lent vagyok, feljebb akarok kerülni,

Ha fent vagyok, még magasabbra törekszem.

A Föld a Nap körül jár,

Egyszer közel van hozzá, egyszer távol van tőle.

A Belső Bölcsességem fordított arányos,

Ha fent vagyok, alább és alább csúszok,

Meg akarom nézni, mi van lenn.

Ha lent vagyok, felfelé szárnyalok,

Meg akarom nézni, mi van fenn.

Az Energia körbe jár,

Egyszer Nálad van, egyszer Nálam van.

Amikor fent vagy, sok az energiád,

Mégis a Te feladatod az elfogadás.

Amikor lent vagy, kevés az energiád,

Mégis a Te feladatod az adás.

Szolnok, 2006. február 18.

Időjárás jelentés

1. nap

Fejemre hullik a hó és esik a dara,

Lábam alatt ropog a hó, csúszik a jég és

Tocsog a víz-sár keveréke.

Köd ereszkedett a nap elé,

Fenn szürke hófelhők gomolyognak,

Hallom az erdő neszeit a szélcsendben.

2. nap

Fejemet simogatja a nap melege,

Lábam alatt ropog a hó, csúszik a jég és

Tocsog a víz-sár keveréke.

Felhőtlen tiszta kék az ég,

A napfény szikrát hány a havon,

Fülemet megcibálja a csípős szél.

Tanulság

Napközben elfogyott a hátizsákomból az elemózsia,

A termoszból a tea és két tucat papír zsebkendő.

Este jólesett a meleg leves és a meleg lábvíz.

Kitisztult az orrom, a tüdőm,

Bakancsomat én tisztítottam ki, hogy

Egy hét múlva ismét felvehessem.

Várgesztes-Gánt, 2006. március 18-19.

Karácsonyi mese

1. történet

Áldott állapotban lévő Kismama jött el hozzám,

Terhét már 8 hónapja hordta,

Egészséges kisfiúnak adott életet,

Az évszám 2002.
Áldott állapotban, megint eljött hozzám a Kismama,

Terhét ismét 8 hónapja hordja,

A 4 éves kisfiú szeretettel várja testvérét,

Az évszám 2006.

2. történet

Áldott állapotban lévő Kismama jött el hozzám,

Terhét már hónapok óta hordta,

Egészséges kisfiúnak adott életet,

Az évszám 2003.

Megint eljött hozzám a Kismama,

Terhét csak 8 hónapig hordta, a gyermek eltávozott,

Kívánom, hogy 3 éves kisfia célt és erőt adjon neki,

Az évszám 2006.

Szolnok, 2006. december 24.

Még mindig   Köszönöm GI!

Egy lány azt kérdezte tőlem:

Még mindig Reikizel?

Még mindig tanítasz?

Kérdezem a Holdat, még mindig

Havonta csökkensz, és újhold leszel?

Havonta dagadsz, és telihold leszel?

Kérdezem a felhőket, a Napot, még mindig

Gyorsan lerakod terhedet májusban?

Gyorsan felszárítod az esőcseppeket?

Kérdezem a madarakat, még mindig

Hajnalban hangos csicsergéssel ébresztetek?

Ti gólyák délben, a fészketeken pihentek?

Kérdezem a fákat, a bokrokat, még mindig

Májusban ontod az illatodat kedves akácfa?

Májusban szüretelhetlek le kedves bodzavirág?

Kérdezem a zöldséges nénit, még mindig

Kapható az ízletes földieper?

És élvezettel eszegetem a piros gyümölcsöket,

Amely erőt és energiát ad kerékpáros utamon.

Debrecen, 2007. május 11-13.

Gyermeki én

Szeretettel Boginak névnapja alkalmából!

1. mondóka

Nincs itthon a gyerekem,

Viszont van egy lila tehenem.

A tehenem neve Milka,

A színe fehér és lila.

Őt ölelgetem az ágyban,

Az Álom-manót várva.

2. mondóka

Most elmegyek,

De nagyon szeretlek.

Most kerekezek,

Sok szép helyre elmegyek.

Most kívánok minden jót!

Te is érezd magad jól!

Szolnok, 2007. augusztus 01.

Négyévszakosfa

Alapadat a Facebookon!

Olyan vagyok, mint egy

Négy évszakos lombos fa!

Jégvirágos-hideg télen pihenek-tervezek,

behúzódom a házikómba.

Rügyes-virágos tavaszon felébredek,

kiválasztott utamon elindulok.

Napfényes-meleg nyáron "érlelek",

cselekedeteim energiától duzzadók.

Lombhullató-szeles őszön "betakarítok",

megnézem meddig jutottam el.

Szolnok, 2011. december 14.

iKaland júniusban

Megyünk a Raxra, megyünk a Raxra,

Túravezetőnk Béci, no meg a Laca.

Kora reggel még, minden emberfia friss,

Telve a szívünk szeretettel, az Alpok vár és hív.

Felszerelésünk sisak, beülő és kantár,

Előttünk drótkötél, vaslétra és sok akadály.

Túra neve Via Ferrata, „vasalt út”,

Hátizsák visszahúz, messze még a csúcs.

Raxalpe szemérmes, ködszoknyás öreg hölgy,

Most oldalán felmászni nem enged, győzött.

Szürke réteg fejünk felett, sok ma a felhő,

Hullik nyakunkba „istenáldása”, az eső.

Új úti cél, irány az ezerméteres Hohe Wand,

Követ minket az eső, de azért a hegy befogad.

Megérkezés után szerelvényt igazítunk,

Kleinen Kanzel Gasthof-tól gyalogosan elindulunk.

Végre mászunk a sziklán, mindenki „lóg a szeren”,

Hátunk izzadt, feszülnek az inak és a drótkötelek.

Lábunk alatt mélység, orrunknál meredek sziklafal,

Völgyben vattaszerű felhőpamacsok, távol falvak.

Keskeny ösvényen elmerengve mendegélünk,

Egyszer csak hatalmas kőtömb tövébe érkezünk.

Megáll a társaság és néhány emberben a levegő,

Fejünk felett egy csomó égig érő „U” vaslépcső.

Bátrak eljutnak félútig, a függőleges falon,

Bíztatjuk őket szóval-szemmel nagyon.

Égi áldásként leereszkedik a köd és szitál az eső,

Csúszik a láb, csúszik a vas, csúszik a kő.

Remegő térddel, libasorban visszamegyünk,

Egymás hátát látva, tejszerű ködben beszélgetünk.

Elégedetten a hegyplatón, ázva-fázva cihelődünk,

Mosolyogva körben állva, történeteinket meséljük.

Hubertusban kályha duruzsol, itt megpihenünk,

Sramlizenét hallgatunk, békésen sörözgetünk.

Vidám „egynapos” társaság, új barátokra leltünk,

Telefonszámot, információt és fotókat cserélünk.

Ausztria-Alpok, 2012. június 09.